3. Fejezet - Az igazság

Amint kilépett a konyhából az illető, és megláttam a hang tulajdonosát, könnybe lábadtak a szemeim.Csak álltam, és magam elé bámultam. Egy jó darabog meg se tudtam szólalni, majd amint megköszörültem a torkomat sikerült szóhoz jutnom:
- Öhm.. Zayn.. Nekem most mennem kell..-mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem.
Zayn megfogta a csuklómat, majd kérdőn pillantott rám.
- Ash, minden rendben?
- Igen Zayn, csak engedj!-mondtam kissé feldúltan. Nem kellett többet kérnem, Zayn rögtön elengedte a csuklómat.-Öhm.. Akkor én most.. Megyek. Sziasztok..-hadartam el a mondatot, majd elhagytam a házat.
Fogalmam se volt mit tehetnék. Az eddig eltitkolt bátyám, akit három évig ismertem, most felbukkant. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy elrohanok? Ennyi eszem is csak nekem lehet.
Gondolat menetemben az öreg szomszéd néni zökkentett ki. Már haza is értem? Vagyis akkor.. Ilyen közel lakok a srácokhoz?
- Ashley! Hallasz?-kérdezte Mrs.Edwards, a szomszéd.
- Mi? Ja, persze.-válaszoltam zavartan, majd elővettem a táskámból a kulcscsomómat.
- Mi szél hozott erre, kislány?-simított végig a karomon Molly néni.
- Öhm.. Ideköltözöm.-válaszoltam röviden, majd nem foglalkozva Molly nénivel, kinyitottam a kaput.
Az öreg néni, már szólásra nyitotta volna a száját, mikor megcsörrent a telefonom.
- Elnézést, de ezt fel kell vennem. Később beszélünk, Molly néni.-hadartam el a mondatot, majd bementem a kertbe. Miközben felvettem a telefonomat bezártam a kaput, majd elindultam a bejárat felé.
.- Igen?-szóltam bele a készülékbe
- Ash. Hova rohantál?-hallottam meg Zayn aggódó hangját.

- Haza.-feleltem röviden, majd bementem a házba.
- Nem kell segítség, Szívesen átmegyek.. Persze.. Csak.. Ha gondolod.-motyogta zavartan.
- Zayn, nyugi. Miért vagy zavarba?-érdeklődtem.
- Nem vagyok zavarba csak szeretném tudni miért rohantál el.-mondta kissé kétségbe esett hangon.
- A szöszi miatt.-mondtam ki az igazságot.
- De.. Miért? Ismered?-hangja alapján meg volt lepődve.
- Igen Zayn.. Ismerem. Niall a bátyám.-válaszoltam kérdésére remegő hangon, miközben leültem a nappaliban helyet foglaló hatalmas kanapéra.
- Figyu, átmehetek? Jobb lenne ezt személyesen megbeszélni, nem?-kérdezte Zayn.
- De, egyszerűbb lenne, csak..
- Csak?
- Csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni Zayn.
- Hát jó. De ha bármi van hívj, rendben?-hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- Rendben, apuci.-mosolyogtam, majd bontottam a vonalat.
Egy ideig a telefonomon nézegettem a Twitter-t és az Instagram-ot, majd amint ezt a tevékenységet meguntam, felvettem a kabátomat, és elindultam a boltba. Az út mindössze fél órás volt, mivel gyalog mentem. Reméltem, hogy a séta alatt egy pillanatra mindent el tudok majd felejteni egy ideig, ami így is történt.
Több óra vásárlás alatt megvettem a fél boltot, ami élelmiszerből, és egyéb háztartási dolgokból állt. Több szatyorral a kezemben indultam ki a pénztártól az áruház elé, ahol hívtam egy taxit. Miután pár perc múlva az említett jármű megérkezett, csupán tíz perc alatt értem haza. Megköszöntem, majd kifizettem a fuvart, és már indultam is a lakásba a szatyrokkal. Az első utam a konyhába vezetett, ahol összesen 4 szatyrot hagytam a pulton, a többit a földre tettem.
 Kipakoltam a szatyrok tartalmát, aminek köszönhetően rendesen tele lett a hűtő. Mielőtt a többi három szatyorral tovább mentem volna, egy almát vettem a kezembe, amit gyorsan megettem. Miután a csutkát eldobtam a kukába, a csengő hangja zavarta meg a csendet.Odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Az ajtóban egy idegen nő állt. Vajon ki lehet?!
- Öhm.. Jó napot. Miben segíthetek?!-kérdeztem félénken.
- Ashley Parker Horan -t keresem. Te lennél az?-kérdezte a nő, mire én félve bólintottam.
- Mit szeretne tőlem? Egyáltalán ki maga?-néztem fel a nőre, majd eközben arra lettem figyelmes, hogy ez a nő terhes.
Mindenem remegett. Féltem, hogy mit akar tőlem.
- Bella Parker vagyok. Az édesapád felesége. Ő is, és én is szeretnénk, ha hazajönnél.-jelentette ki Bella.
- Persze. Még mit ne?! Ide küldi a kurváját, mert nem mer a szemembe nézni, igaz?-emeltem fel a hangom, majd pár perc múlva megláttam apát, karjában egy kisfiúval.
 A látvány láttán újra könnyek gyűltek a szemembe.
- Apa, hogy tehetted ezt?!-kérdeztem, mikor már apa is előttem állt az ajtóban.

- Ash, ez nem úgy van ahogy te azt hiszed...-próbált mentegetőzni-esélytelenül-.
- Na jó.. Akkor most tisztázzuk..1; Nem szólíts Ash -nek! 2; Akkor mégis hogy van?! Itt állsz előttem a feleségeddel és a fiaddal. Szerinted ennek így kéne történnie?-emeltem fel a hangom.
- Ashley.. Kérlek nyugodj meg. Engedj be minket és mindent megbeszélünk.
- Na azt várhatod, hogy ebbe a lakásba betedd a lábadat!-becsaptam az ajtót, majd visszamentem a konyhába. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mióta lehetnek együtt, ha már gyerekük van. Egyáltalán hogy tehette ezt? Komolyan, én szégyellem magam miatta.

Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy végre ki kéne pakolnom a maradék három szatyrot, így elindultam kettővel a fürdőbe, amiben az oda való dolgokat vittem. Mindent a helyére tettem, majd lementem a nappaliba, ahol a kanapén foglaltam helyet, majd a telefonomban Zayn telefonszámát bámultam, majd végül megnyomtam a kijelzőt és felhívtam őt.
- Igen?-szólt bele Zayn a telefonba pár csörgés után.
- Szia Zayn. Nincs kedved átjönni? Unatkozom egyedül.
- De, jövök.-hangja alapján mosolygott.
- Rendben. Várlak.-lediktáltam neki a címet, majd bontottam a vonalat.
Fogalmam se volt, hogy Zayn mennyi idő alatt ér ide, így bekapcsoltam a TV -t. Nem volt benne semmi érdekes, így csak bámultam ki a fejemből.

2. Fejezet - A beszèlgetès

Reggel mikor felèbredtem, egy gyönyörű gesztenye barna szempárral találtam szembe magam. Amint tudatosult bennem az, hogy Zayn áll velem szemben, rögtön elmosolyodtam.
- Jò reggelt!-köszöntem reggeli rekedtes hangon.
- Neked is!-mondta àlmosan, mire èn akaratom ellenère elmosolyodtam.-Min mosolyogsz?
- Öhm.. Semmin.-mosolyogtam tovàbb, mint egy idiòta, majd felültem.
- Èhes vagyok..-mondta hosszas csend utàn Zayn.
- Oh, akkor nem vagyok egyedül.-vigyorogtam.
- Komolyan, minden okè? Reggel òta össze vissza vigyorogsz.-nevetett.
- Melletted? Mit vàrtàl?-miutan kimondtam az utolsò mondatot ràjöttem, hogy mit is mondtam valójàban.-Màrmint.. Mindegy. Elmegyek àtöltözni.-elindultam a kabin màsik felèbe az èn cuccaimèrt, de mielőtt oda èrtem volna, Zayn a kezem utàn kapott.
- Mit is szerettèl volna mondani?-nèzett ràm mosolyogva.
- Mondtam màr, hogy mindegy.-feleltem.
- Nem. Nekem egyàltalàn nem mindegy.-hajolt közelebb hozzàm, mire èn gondolkozàs nèlkül lesütöttem a szemem.
- De az. Kèrlek engedj el Zayn.-sóhajtottam.-Szeretnèk àtöltözni.
- Hát jó. De ezt nem úszod meg.-mondta halvàny mosollyal az arcàn, majd elengedte a kezemet.
Utamat folytattam az èn ülèseim felè. A tàskàimhoz érve elővettem pàr ruhàt, majd a kabinban lèvő mosdó szerűsègbe mentem, ahol a ràm vàró Londoni időjàràsnak megfelelően felöltöztem.

Pàr perc múlva, miutàn kijöttem a mosdóból Zayn màr egy nagy adag ètel előtt ült. Mivel az előbb törtèntek utàn nem tartottam jònak, hogy odamenjek hozzà, így leültem az eredeti helyemre ès a telefonomat kezdtem nyomkodni.
- Mi a baj, Ashley?-hallottam meg Zayn hangjàt elèg közelről.
- Semmi..-feleltem egyhangúan.
- Hàt èn ezt nem így làtom.-mondta, mire èn csak megràntottam a vàllamat.-Na jó, mindegy. Nem akarsz kicsit mesèlni magadról? Elvègre mèg legalàbb hàrom óràt össze leszünk zàrva.-mosolygott.
- Legyen.-sòhajtottam.-Te kèrdezel.
- Okè.-bólintott.-Miòta tervezted, hogy Londonba költözz?-nèzett ràm teljes komolysàggal.
- Igazàból.. Csak pàr napja. Elegem lett az ottani èletből ès apàból. Ràadàsul otthon minden anyàra emlèkeztet. Hiàba telt màr el több hónap a halàla óta, èn ezt nem fogom tudni feldolgozni.-vàlszoltam talàn túl hosszan Zayn kèrdèsère.
- Öhm.. Nagyon sajnàlom. Nem tudtam, hogy ez ilyen èrzèkenyen fog èrinteni tèged.-nèzett a szemembe.
- Ugyan Zain. Nem a te hibàd. Nem tudhattad.-mosolyogtam rà.
- De akkor is..
- Zayn.. Fejezd be. Nem a te hibàd!
- Jó, rendben.-felelte, mire èn elmosolyodtam ès megöleltem.
- Most èn jövök.-ültem vissza a helyemre.-Àrulj el nekem valamit.. Egèsz pontosan mièrt kellene, hogy ismerős legyèl nekem?
- Azèrt.. Mert.. Szóval.. Èn a Brit fiú banda egyik tagja vagyok. Mond neked valamit az, hogy One Direction?-nèzett ràm.
- Igen. Tegnap róluk mutattàl egy videót, amiben te is benne voltal.-feleltem.
- Pontosan. Mivel èn is a tagja vagyok. Mint már tegnap mondtam, rajtam kívül a banda tagja nègy tovàbbi sràc. Ha szeretnèd, amint Londonba èrünk bemutatlak nekik.-mosolygott.
- Mi? Dehogy! Nem szeretnèk zavarni, vagy ilyesmi.-vàlaszoltam zavarodottan.
- Ugyan.. Mièrt zavarnàl?
- Hát.. Nem tudom.-mondtam mèg mindig zavarodottan.
- Na làtod.-mosolygott.-Akkor.. Jössz?
- Ahj.. Jövök.-feleltem sòhajtva.
- Egyébként most hol fogsz lakni?
- Még régebben anya vett nekem ès Kimnek, a nőveremnek egy csalàdi hàzat. Nagyon ritkàn voltunk ott. Anya még halála előtt el akarta adni, de jó hogy nem tette, mert most most nagy szüksègem van rà.
- Értem.-válaszolt röviden.
*Nègy óra múlva*
Ashley..-hallottam meg Zayn hangjàt, mire lassan kinyitottam a szemeimet.-Pár perc ès megèrkezünk.
Egy darabig elgondolkoztam, hogy hogyan lehetséges ez, majd rájöttem, hogy elaludtam.
- Köszi.-mosolyogtam rà àlmosan, majd a cuccaimat egy helyre raktam.
- Komolyan, elképesztő vagy.-nézett rám.
- Öhm.. Miért is?-néztem Zaynre értetlenül.
- Azért, mert más lány sokkal több csomaggal vàgna neki egy új èletnek.
- Igazából.. Rengetek ruha van nálam, csak kicsinek tűnik ez a három bőrönd.-vigyorogtam, mire ő csak nevetett.
"Kedves utasaink. Pàr perc múlva megérkezünk a King's Cross pályaudvarra!"-mondta egy női hang.
- Na végre. Legközelebb a srácokra hallgatok, és repülővel fogok utazni velük együtt.-nevetett.
- Oh, ezt most vegyem sértésnek?-játszottam a sértődöttet.
- Nem úgy gondoltam! Örülök, hogy találkoztam veled. Fantasztikus lány vagy, fantasztikus személyiségekkel.-mondta lelkesen.
- Nahát. Ilyet még nem is mondtak nekem..
- Pedig így van.-mosolygott rám.

- Hagyjál. Még zavarba hozol.-hajtottam le zavarodottan a fejem.

- Talán az volt a cél.-válaszolta.

*Tíz perc múlva*

Miután Zayn a vonaton sikeresen zavarba hozott, pár perc múlva beértünk a pályaudvarba, ahol leszálltunk.

Zayn hívott egy taxit, ami nagyon hamar odaért értünk és elvitt minket a srácok házához. Zayn kinyitotta előtettem az ajtót, én pedig bementem. Az első akit megláttam, az egy göndör hajú srác volt, aki a földön ült, és vele szemben egy nagyon aranyos kislány állt.

Elmosolyodtam, majd Zaynre néztem.

- Megjöttünk!-kiáltotta el magát Zayn, mire a földön álló kislány ránk emelte tekintetét.

- Kit hoztál haza Malik?-nevetett egy srác, akinek nagyon ismerős volt a hangja. Amint kilépett a konyhából az illető, és megláttam a hang tulajdonosát, könnybe lábadtak a szemeim.

1. Fejezet - Az utazás

Gare d'Orsay vasútállomás, Párizs

Miután az állatok is elhelyezésre kerültek,  hazamentem a csomagjaimért,  majd elindultam a budapesti reptérre, ahonnan egyenesen Párizsba repültem. 
 Bő 3-4 óra repülőút után már Párizs repülőterén álltam. A lehető leggyorsabban próbáltam kijutni, a hatalmas tömegből. Amikor kiértem az épület elé, hívtam egy taxit, ami pár perc múlva meg is érkezett, és elvitt a Gare d'Orsay vasútállomásra.
 Mivel a londoni járat majd csak fél óra múlva indul, ezért egy padon foglaltam helyet.
*fél óra múlva*
Miután a rádióba egy női hang bemondta, hogy a londoni járat pár perc múlva indul, ezért megfogtam a csomagjaimat és elindultam ahhoz a vagonhoz, ami Londonba megy.
Nagy nehezen eljutottam a egyik szerelvény elejéig, majd ennél is nehezebben feljutottam a másodosztályos kabin egyikébe. Összesen négy kabin volt, abból három teljesen tele volt, így kénytelen voltam egyedül ülni a legutolsó kabinba. Odasétáltam, majd az ülések feletti polc féleségre raktam a két bőröndömet, a táskámat pedig az ablak mellé.
 Kényelembe helyeztem magam, elővettem a táskámból a telefonomat, majd a fülhallgatómat. A fülhallgatót csatlakoztattam a telefonhoz, majd kiválasztottam egy számot. Mielőtt elindíthattam volna a zenét, egy fekete hajú, kreol bőrű srácot véltem felfedezni, amint belep a kabinba.
- Sorry.-lépett oda mellém az irtó édes srác.- Do you speak English?-kérdezte, mire én csak zavartan bólintottam.
- Ülj csak le nyugodtan. Tudom, hogy rengetegen utaznak a vonaton.-mosolyogtam rá halványan.
- Köszönöm.. -motyogta hálásan, majd helyet foglalt a kabin túlsó végében.
 Megforgattam a szememet, majd letettem a telefonomat a mellettem lévő ülésre, és a sráchoz sétáltam. Mivel zenét hallgatott, azért nem biztos, hogy illedelmes módon kinyomtam a lejátszási listát. A srác elég érdekesen nézett rám amit meg is értek..
 Leültem mellé, majd bátorságot kezdtem gyűjteni ahhoz, hogy megszólítsam.
- Öhm.. Bocsi.. -nyögtem ki az első két szót, amit ki tudtam mondani zavaromban. 

 - Mi az?-nézett rám ismét elég érdekesen. 
Na jó, nem is csodálkozom ezen..
- Öhm.. Szóval.. Nem akarok pofátlan lenni, csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs -e kedved beszélgetni..vagy..ilyesmi...-motyogtam össze-vissza. Szerintem ennek a srácnak már most az a véleménye, hogy egy idióta vagyok. Pedig nem.. Csak nem ismerkedek túl hamar, és most még fel kell oldódnom. Na de vissza a jelenbe.
-De. Miért ne?-mosolygott rám.-Hogy hívnak?
- Ashley Parker Horan, de szólíts nyugodtan csak Ash -nek.-mondtam, mire kikerekedtek szemei.- Öhm.. Mi az?! Talán valami rosszat mondtam?-néztem érdekesen a srácra.
- N.. Nem, csak..Az egyik barátom is Horan, és..mindegy.-mosolygott rám zavartan. Ez a srác folyton mosolyog?
- Hát..Oké. És..téged hogy hívnak?-mosolyogtam rá.
- Zayn Malik.-válaszolta.-Mond csak, nem vagyok neked ismerős?
- Nem. Öm.. Kéne?!-néztem érdekesen Zayn-re.
- Hát.. Más már rég lerohant volna, de jobb ez így.-mosolygott.-És.. Honnan jössz?
- Eredetileg Magyarországról. Onnan repülővel jöttem Párizsba és most mint látod, itt ülök veled egy Londonba tartó vonaton.-válaszoltam.-Te?-néztem rá.
- Los Angelesből. A srácokkal egy videót forgattunk a tengerparton, és most megyek haza.
-Vagyis akkor te Londonba laksz?-érdeklődtem.
- Igen. Van egy saját lakásom, és van egy közös lakásunk a srácokkal. Az a ház amolyan menedék-ház. Ha valami gondunk van, vagy csak össze akarunk jönni beszélgetni, azt ott tesszük.-mosolygott rám.-Tényleg nem vagyok ismerős?
- Hát.. Így 15 perc után, mintha már láttalak volna 4 sráccal. De.. ne kérdezd hogy hol. Fogalmam sincs.-válaszoltam.
- Pontosan. Mi egy banda vagyunk. A One Direction.-mosolygott csábosan, mire én enyhén elpirultam.
- Öm.. Értem.. Tudsz mutatni magatokról valamit?
Zayn bólintott egyet, majd a nem épp kisméretű telefonjáért nyúlt. Belépett a Youtube alkalmazásba, majd beírt valamit a keresőbe, és elindította a videót, amit mosolyogva néztem végig.
-Wow..Ez nagyon jó!-jelentettem ki.
-Örülök, hogy tetszett.
Hosszasan beszélgettünk Zaynnel, majd miután már nem volt téma, arra lettünk figyelmesek, hogy éjszaka van. Durván 5 órát beszélgettünk?! Nem csodálom, hogy kifogytunk a témából.
 Zayn egy hatalmasat ásított, majd feltette a lábát a vele szemben lévő ülésre, majd becsukta a szemét, és pár perc múlva az édes szuszogásának hangja töltötte be a kabint.
 Kényelembe helyezkedtem, majd pár perc múlva már én is aludtam.

Prológus

Prológus

Életem egyik legnagyobb és egyben legnehezebb döntése volt, hogy magam mögött hagyjam Magyarországot, és vele együtt a barátaimat, a karrieremet és a családomat, és az eddig eltitkolt bátyámat, akit még életembe nem láttam. Semmit nem tudok róla.
18 évet hagyok most magam mögött.....
 A múltam nem a legszebb, ezért hoztam ezt a döntést. Apám jól menő menedzser. Egész Európában, sok melója van, ezért sokszor hónapokig nincs itthon.
Kisebb koromban dajka vigyázott rám -futotta anya jól fizető sebészeti munkájából- amíg a szüleim dolgoztak. A dajka nem csak rám vigyázott. Ránk.Kim-re, a nővéremre és rám.
Anya halála után minden megváltozott.A balatoni nyaralót,a pénzét mi ketten örököltük Kim-mel. A pénzt biztonsági okokból mindketten külön bankszámlára irányítottuk -megfelezve-, amiről apa nem tud.
 A temetés óta apa még annyit se jár haza, mint azelőtt. Állítólag a munkája lett több, mások szerint pedig egy új családdal foglalkozik; szép új feleség, esetleg egy becsúszott kisbaba, külföldi ház, nyaraló...

Nem is gondolkodtam, mikor a zsebembe csúsztattam az asztalon felejtett bankkártyát apának; csak mentem a fejem után. Az első bankban lekértem az egyenlegét - tíz éves korom óta tudom a kódját -, elosztottam kettővel, a felét a nővéremék számlájára, a felét a sajátomra utaltattam. A lánya lévén minden gond nélkül megtették amit kértem. Még tőlem is szokatlan sebességgel dobáltam minden ruhámat bőröndökbe, néhány fontosabb személyes tárgyat pedig a kézipoggyászomba tettem, minden mást dobozokba pakoltam. Nem volt kérdéses merre megyek, már csak a jegyekre volt szükségem. 
Kim és Ed is abszolút megértették az álláspontomat. Szíves örömest süllyesztették a dobozaim a gardróbuk mélyére, de csak azzal a feltétellel, hogy a rendszeres jelentkezés mellett megígértem azt is, hogy amint találtam lakást, és van munkám szóljak, jönnek ők is utánam. Talán azóta tervezték a külföldre telepedést, hogy összejöttek, és ez az esküvő, majd a gyerek érkezése után csak erősödött bennük. 

A legrosszabb az volt, mikor az alig pár hónapos unokahúgomat kellett hátrahagynom. Hatalmas barna szemekkel meredt rám, látta az arcomon végigfolyó könnycseppeket, és azt hogy az anyja szomorú, ezért ő sem mosolygott, csak kérdőn nézett rám hosszú perceken át, míg én búcsúzkodtam tőle, tőlük. Természetesen az állatainknak is találtak ideiglenes szállást. Az övéken kívül még egy kutyát befogadtak, egy másikat örökbe adtak egy barátnak, aki már egy ideje keresett egy német juhászt, a macskát pedig a szomszédokra bízták, akiknek már így is volt vagy három. 

 

 

 

 

~Szereplők~

Ashley Parker Horan

Kimberly Parker

Liam Payne

Louis Tomlinson 

Niall Horan

Harry Styles

Zayn Malik