 |
Gare d'Orsay vasútállomás, Párizs |
Bő 3-4 óra repülőút után már Párizs repülőterén álltam. A lehető leggyorsabban próbáltam kijutni, a hatalmas tömegből. Amikor kiértem az épület elé, hívtam egy taxit, ami pár perc múlva meg is érkezett, és elvitt a Gare d'Orsay vasútállomásra.
Mivel a londoni járat majd csak fél óra múlva indul, ezért egy padon foglaltam helyet.
*fél óra múlva*
Miután a rádióba egy női hang bemondta, hogy a londoni járat pár perc múlva indul, ezért megfogtam a csomagjaimat és elindultam ahhoz a vagonhoz, ami Londonba megy.
Nagy nehezen eljutottam a egyik szerelvény elejéig, majd ennél is nehezebben feljutottam a másodosztályos kabin egyikébe. Összesen négy kabin volt, abból három teljesen tele volt, így kénytelen voltam egyedül ülni a legutolsó kabinba. Odasétáltam, majd az ülések feletti polc féleségre raktam a két bőröndömet, a táskámat pedig az ablak mellé.
Kényelembe helyeztem magam, elővettem a táskámból a telefonomat, majd a fülhallgatómat. A fülhallgatót csatlakoztattam a telefonhoz, majd kiválasztottam egy számot. Mielőtt elindíthattam volna a zenét, egy fekete hajú, kreol bőrű srácot véltem felfedezni, amint belep a kabinba.
- Sorry.-lépett oda mellém az irtó édes srác.- Do you speak English?-kérdezte, mire én csak zavartan bólintottam.
- Ülj csak le nyugodtan. Tudom, hogy rengetegen utaznak a vonaton.-mosolyogtam rá halványan.
- Köszönöm.. -motyogta hálásan, majd helyet foglalt a kabin túlsó végében.
Megforgattam a szememet, majd letettem a telefonomat a mellettem lévő ülésre, és a sráchoz sétáltam. Mivel zenét hallgatott, azért nem biztos, hogy illedelmes módon kinyomtam a lejátszási listát. A srác elég érdekesen nézett rám amit meg is értek..
Leültem mellé, majd bátorságot kezdtem gyűjteni ahhoz, hogy megszólítsam.
- Öhm.. Bocsi.. -nyögtem ki az első két szót, amit ki tudtam mondani zavaromban.
Na jó, nem is csodálkozom ezen..
- Öhm.. Szóval.. Nem akarok pofátlan lenni, csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs -e kedved beszélgetni..vagy..ilyesmi...-motyogtam össze-vissza. Szerintem ennek a srácnak már most az a véleménye, hogy egy idióta vagyok. Pedig nem.. Csak nem ismerkedek túl hamar, és most még fel kell oldódnom. Na de vissza a jelenbe.
-De. Miért ne?-mosolygott rám.-Hogy hívnak?
- Ashley Parker Horan, de szólíts nyugodtan csak Ash -nek.-mondtam, mire kikerekedtek szemei.- Öhm.. Mi az?! Talán valami rosszat mondtam?-néztem érdekesen a srácra.
- N.. Nem, csak..Az egyik barátom is Horan, és..mindegy.-mosolygott rám zavartan. Ez a srác folyton mosolyog?
- Hát..Oké. És..téged hogy hívnak?-mosolyogtam rá.
- Zayn Malik.-válaszolta.-Mond csak, nem vagyok neked ismerős?
- Nem. Öm.. Kéne?!-néztem érdekesen Zayn-re.
- Hát.. Más már rég lerohant volna, de jobb ez így.-mosolygott.-És.. Honnan jössz?
- Eredetileg Magyarországról. Onnan repülővel jöttem Párizsba és most mint látod, itt ülök veled egy Londonba tartó vonaton.-válaszoltam.-Te?-néztem rá.
- Los Angelesből. A srácokkal egy videót forgattunk a tengerparton, és most megyek haza.
-Vagyis akkor te Londonba laksz?-érdeklődtem.
- Igen. Van egy saját lakásom, és van egy közös lakásunk a srácokkal. Az a ház amolyan menedék-ház. Ha valami gondunk van, vagy csak össze akarunk jönni beszélgetni, azt ott tesszük.-mosolygott rám.-Tényleg nem vagyok ismerős?
- Hát.. Így 15 perc után, mintha már láttalak volna 4 sráccal. De.. ne kérdezd hogy hol. Fogalmam sincs.-válaszoltam.
- Pontosan. Mi egy banda vagyunk. A One Direction.-mosolygott csábosan, mire én enyhén elpirultam.
- Öm.. Értem.. Tudsz mutatni magatokról valamit?
Zayn bólintott egyet, majd a nem épp kisméretű telefonjáért nyúlt. Belépett a Youtube alkalmazásba, majd beírt valamit a keresőbe, és elindította a videót, amit mosolyogva néztem végig.
-Wow..Ez nagyon jó!-jelentettem ki.
-Örülök, hogy tetszett.
Hosszasan beszélgettünk Zaynnel, majd miután már nem volt téma, arra lettünk figyelmesek, hogy éjszaka van. Durván 5 órát beszélgettünk?! Nem csodálom, hogy kifogytunk a témából.
Zayn egy hatalmasat ásított, majd feltette a lábát a vele szemben lévő ülésre, majd becsukta a szemét, és pár perc múlva az édes szuszogásának hangja töltötte be a kabint.
Kényelembe helyezkedtem, majd pár perc múlva már én is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése