Reggel mikor felèbredtem, egy gyönyörű gesztenye barna szempárral találtam szembe magam. Amint tudatosult bennem az, hogy Zayn áll velem szemben, rögtön elmosolyodtam.
- Jò reggelt!-köszöntem reggeli rekedtes hangon.
- Neked is!-mondta àlmosan, mire èn akaratom ellenère elmosolyodtam.-Min mosolyogsz?
- Öhm.. Semmin.-mosolyogtam tovàbb, mint egy idiòta, majd felültem.
- Èhes vagyok..-mondta hosszas csend utàn Zayn.
- Oh, akkor nem vagyok egyedül.-vigyorogtam.
- Komolyan, minden okè? Reggel òta össze vissza vigyorogsz.-nevetett.
- Melletted? Mit vàrtàl?-miutan kimondtam az utolsò mondatot ràjöttem, hogy mit is mondtam valójàban.-Màrmint.. Mindegy. Elmegyek àtöltözni.-elindultam a kabin màsik felèbe az èn cuccaimèrt, de mielőtt oda èrtem volna, Zayn a kezem utàn kapott.
- Mit is szerettèl volna mondani?-nèzett ràm mosolyogva.
- Mondtam màr, hogy mindegy.-feleltem.
- Nem. Nekem egyàltalàn nem mindegy.-hajolt közelebb hozzàm, mire èn gondolkozàs nèlkül lesütöttem a szemem.
- De az. Kèrlek engedj el Zayn.-sóhajtottam.-Szeretnèk àtöltözni.
- Hát jó. De ezt nem úszod meg.-mondta halvàny mosollyal az arcàn, majd elengedte a kezemet.
Utamat folytattam az èn ülèseim felè. A tàskàimhoz érve elővettem pàr ruhàt, majd a kabinban lèvő mosdó szerűsègbe mentem, ahol a ràm vàró Londoni időjàràsnak megfelelően felöltöztem.
- Jò reggelt!-köszöntem reggeli rekedtes hangon.
- Neked is!-mondta àlmosan, mire èn akaratom ellenère elmosolyodtam.-Min mosolyogsz?
- Öhm.. Semmin.-mosolyogtam tovàbb, mint egy idiòta, majd felültem.
- Èhes vagyok..-mondta hosszas csend utàn Zayn.
- Oh, akkor nem vagyok egyedül.-vigyorogtam.
- Komolyan, minden okè? Reggel òta össze vissza vigyorogsz.-nevetett.
- Melletted? Mit vàrtàl?-miutan kimondtam az utolsò mondatot ràjöttem, hogy mit is mondtam valójàban.-Màrmint.. Mindegy. Elmegyek àtöltözni.-elindultam a kabin màsik felèbe az èn cuccaimèrt, de mielőtt oda èrtem volna, Zayn a kezem utàn kapott.
- Mit is szerettèl volna mondani?-nèzett ràm mosolyogva.
- Mondtam màr, hogy mindegy.-feleltem.
- Nem. Nekem egyàltalàn nem mindegy.-hajolt közelebb hozzàm, mire èn gondolkozàs nèlkül lesütöttem a szemem.
- De az. Kèrlek engedj el Zayn.-sóhajtottam.-Szeretnèk àtöltözni.
- Hát jó. De ezt nem úszod meg.-mondta halvàny mosollyal az arcàn, majd elengedte a kezemet.
Utamat folytattam az èn ülèseim felè. A tàskàimhoz érve elővettem pàr ruhàt, majd a kabinban lèvő mosdó szerűsègbe mentem, ahol a ràm vàró Londoni időjàràsnak megfelelően felöltöztem.
Pàr perc múlva, miutàn kijöttem a mosdóból Zayn màr egy nagy adag ètel
előtt ült. Mivel az előbb törtèntek utàn nem tartottam jònak, hogy
odamenjek hozzà, így leültem az eredeti helyemre ès a telefonomat
kezdtem nyomkodni.
- Mi a baj, Ashley?-hallottam meg Zayn hangjàt elèg közelről.
- Semmi..-feleltem egyhangúan.
- Hàt èn ezt nem így làtom.-mondta, mire èn csak megràntottam a vàllamat.-Na jó, mindegy. Nem akarsz kicsit mesèlni magadról? Elvègre mèg legalàbb hàrom óràt össze leszünk zàrva.-mosolygott.
- Legyen.-sòhajtottam.-Te kèrdezel.
- Okè.-bólintott.-Miòta tervezted, hogy Londonba költözz?-nèzett ràm teljes komolysàggal.
- Igazàból.. Csak pàr napja. Elegem lett az ottani èletből ès apàból. Ràadàsul otthon minden anyàra emlèkeztet. Hiàba telt màr el több hónap a halàla óta, èn ezt nem fogom tudni feldolgozni.-vàlszoltam talàn túl hosszan Zayn kèrdèsère.
- Öhm.. Nagyon sajnàlom. Nem tudtam, hogy ez ilyen èrzèkenyen fog èrinteni tèged.-nèzett a szemembe.
- Ugyan Zain. Nem a te hibàd. Nem tudhattad.-mosolyogtam rà.
- De akkor is..
- Zayn.. Fejezd be. Nem a te hibàd!
- Jó, rendben.-felelte, mire èn elmosolyodtam ès megöleltem.
- Most èn jövök.-ültem vissza a helyemre.-Àrulj el nekem valamit.. Egèsz pontosan mièrt kellene, hogy ismerős legyèl nekem?
- Azèrt.. Mert.. Szóval.. Èn a Brit fiú banda egyik tagja vagyok. Mond neked valamit az, hogy One Direction?-nèzett ràm.
- Igen. Tegnap róluk mutattàl egy videót, amiben te is benne voltal.-feleltem.
- Pontosan. Mivel èn is a tagja vagyok. Mint már tegnap mondtam, rajtam kívül a banda tagja nègy tovàbbi sràc. Ha szeretnèd, amint Londonba èrünk bemutatlak nekik.-mosolygott.
- Mi? Dehogy! Nem szeretnèk zavarni, vagy ilyesmi.-vàlaszoltam zavarodottan.
- Ugyan.. Mièrt zavarnàl?
- Hát.. Nem tudom.-mondtam mèg mindig zavarodottan.
- Na làtod.-mosolygott.-Akkor.. Jössz?
- Ahj.. Jövök.-feleltem sòhajtva.
- Egyébként most hol fogsz lakni?
- Még régebben anya vett nekem ès Kimnek, a nőveremnek egy csalàdi hàzat. Nagyon ritkàn voltunk ott. Anya még halála előtt el akarta adni, de jó hogy nem tette, mert most most nagy szüksègem van rà.
- Értem.-válaszolt röviden.
*Nègy óra múlva*
Ashley..-hallottam meg Zayn hangjàt, mire lassan kinyitottam a szemeimet.-Pár perc ès megèrkezünk.
Egy darabig elgondolkoztam, hogy hogyan lehetséges ez, majd rájöttem, hogy elaludtam.
- Köszi.-mosolyogtam rà àlmosan, majd a cuccaimat egy helyre raktam.
- Komolyan, elképesztő vagy.-nézett rám.
- Öhm.. Miért is?-néztem Zaynre értetlenül.
- Azért, mert más lány sokkal több csomaggal vàgna neki egy új èletnek.
- Igazából.. Rengetek ruha van nálam, csak kicsinek tűnik ez a három bőrönd.-vigyorogtam, mire ő csak nevetett.
"Kedves utasaink. Pàr perc múlva megérkezünk a King's Cross pályaudvarra!"-mondta egy női hang.
- Na végre. Legközelebb a srácokra hallgatok, és repülővel fogok utazni velük együtt.-nevetett.
- Oh, ezt most vegyem sértésnek?-játszottam a sértődöttet.
- Nem úgy gondoltam! Örülök, hogy találkoztam veled. Fantasztikus lány vagy, fantasztikus személyiségekkel.-mondta lelkesen.
- Nahát. Ilyet még nem is mondtak nekem..
- Pedig így van.-mosolygott rám.
- Mi a baj, Ashley?-hallottam meg Zayn hangjàt elèg közelről.
- Semmi..-feleltem egyhangúan.
- Hàt èn ezt nem így làtom.-mondta, mire èn csak megràntottam a vàllamat.-Na jó, mindegy. Nem akarsz kicsit mesèlni magadról? Elvègre mèg legalàbb hàrom óràt össze leszünk zàrva.-mosolygott.
- Legyen.-sòhajtottam.-Te kèrdezel.
- Okè.-bólintott.-Miòta tervezted, hogy Londonba költözz?-nèzett ràm teljes komolysàggal.
- Igazàból.. Csak pàr napja. Elegem lett az ottani èletből ès apàból. Ràadàsul otthon minden anyàra emlèkeztet. Hiàba telt màr el több hónap a halàla óta, èn ezt nem fogom tudni feldolgozni.-vàlszoltam talàn túl hosszan Zayn kèrdèsère.
- Öhm.. Nagyon sajnàlom. Nem tudtam, hogy ez ilyen èrzèkenyen fog èrinteni tèged.-nèzett a szemembe.
- Ugyan Zain. Nem a te hibàd. Nem tudhattad.-mosolyogtam rà.
- De akkor is..
- Zayn.. Fejezd be. Nem a te hibàd!
- Jó, rendben.-felelte, mire èn elmosolyodtam ès megöleltem.
- Most èn jövök.-ültem vissza a helyemre.-Àrulj el nekem valamit.. Egèsz pontosan mièrt kellene, hogy ismerős legyèl nekem?
- Azèrt.. Mert.. Szóval.. Èn a Brit fiú banda egyik tagja vagyok. Mond neked valamit az, hogy One Direction?-nèzett ràm.
- Igen. Tegnap róluk mutattàl egy videót, amiben te is benne voltal.-feleltem.
- Pontosan. Mivel èn is a tagja vagyok. Mint már tegnap mondtam, rajtam kívül a banda tagja nègy tovàbbi sràc. Ha szeretnèd, amint Londonba èrünk bemutatlak nekik.-mosolygott.
- Mi? Dehogy! Nem szeretnèk zavarni, vagy ilyesmi.-vàlaszoltam zavarodottan.
- Ugyan.. Mièrt zavarnàl?
- Hát.. Nem tudom.-mondtam mèg mindig zavarodottan.
- Na làtod.-mosolygott.-Akkor.. Jössz?
- Ahj.. Jövök.-feleltem sòhajtva.
- Egyébként most hol fogsz lakni?
- Még régebben anya vett nekem ès Kimnek, a nőveremnek egy csalàdi hàzat. Nagyon ritkàn voltunk ott. Anya még halála előtt el akarta adni, de jó hogy nem tette, mert most most nagy szüksègem van rà.
- Értem.-válaszolt röviden.
*Nègy óra múlva*
Ashley..-hallottam meg Zayn hangjàt, mire lassan kinyitottam a szemeimet.-Pár perc ès megèrkezünk.
Egy darabig elgondolkoztam, hogy hogyan lehetséges ez, majd rájöttem, hogy elaludtam.
- Köszi.-mosolyogtam rà àlmosan, majd a cuccaimat egy helyre raktam.
- Komolyan, elképesztő vagy.-nézett rám.
- Öhm.. Miért is?-néztem Zaynre értetlenül.
- Azért, mert más lány sokkal több csomaggal vàgna neki egy új èletnek.
- Igazából.. Rengetek ruha van nálam, csak kicsinek tűnik ez a három bőrönd.-vigyorogtam, mire ő csak nevetett.
"Kedves utasaink. Pàr perc múlva megérkezünk a King's Cross pályaudvarra!"-mondta egy női hang.
- Na végre. Legközelebb a srácokra hallgatok, és repülővel fogok utazni velük együtt.-nevetett.
- Oh, ezt most vegyem sértésnek?-játszottam a sértődöttet.
- Nem úgy gondoltam! Örülök, hogy találkoztam veled. Fantasztikus lány vagy, fantasztikus személyiségekkel.-mondta lelkesen.
- Nahát. Ilyet még nem is mondtak nekem..
- Pedig így van.-mosolygott rám.
- Hagyjál. Még zavarba hozol.-hajtottam le zavarodottan a fejem.
- Talán az volt a cél.-válaszolta.
*Tíz perc múlva*
Miután Zayn a vonaton sikeresen zavarba hozott, pár perc múlva beértünk a pályaudvarba, ahol leszálltunk.
Zayn hívott egy taxit, ami nagyon hamar odaért értünk és elvitt minket a srácok házához. Zayn kinyitotta előtettem az ajtót, én pedig bementem. Az első akit megláttam, az egy göndör hajú srác volt, aki a földön ült, és vele szemben egy nagyon aranyos kislány állt.
Elmosolyodtam, majd Zaynre néztem.
- Megjöttünk!-kiáltotta el magát Zayn, mire a földön álló kislány ránk emelte tekintetét.
- Kit hoztál haza Malik?-nevetett egy srác, akinek nagyon ismerős volt a hangja. Amint kilépett a konyhából az illető, és megláttam a hang tulajdonosát, könnybe lábadtak a szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése