- Öhm.. Zayn.. Nekem most mennem kell..-mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem.
Zayn megfogta a csuklómat, majd kérdőn pillantott rám.
- Ash, minden rendben?
- Igen Zayn, csak engedj!-mondtam kissé feldúltan. Nem kellett többet kérnem, Zayn rögtön elengedte a csuklómat.-Öhm.. Akkor én most.. Megyek. Sziasztok..-hadartam el a mondatot, majd elhagytam a házat.
Fogalmam se volt mit tehetnék. Az eddig eltitkolt bátyám, akit három évig ismertem, most felbukkant. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy elrohanok? Ennyi eszem is csak nekem lehet.
Gondolat menetemben az öreg szomszéd néni zökkentett ki. Már haza is értem? Vagyis akkor.. Ilyen közel lakok a srácokhoz?
- Ashley! Hallasz?-kérdezte Mrs.Edwards, a szomszéd.
- Mi? Ja, persze.-válaszoltam zavartan, majd elővettem a táskámból a kulcscsomómat.
- Mi szél hozott erre, kislány?-simított végig a karomon Molly néni.
- Öhm.. Ideköltözöm.-válaszoltam röviden, majd nem foglalkozva Molly nénivel, kinyitottam a kaput.
Az öreg néni, már szólásra nyitotta volna a száját, mikor megcsörrent a telefonom.
- Elnézést, de ezt fel kell vennem. Később beszélünk, Molly néni.-hadartam el a mondatot, majd bementem a kertbe. Miközben felvettem a telefonomat bezártam a kaput, majd elindultam a bejárat felé.
.- Igen?-szóltam bele a készülékbe
- Ash. Hova rohantál?-hallottam meg Zayn aggódó hangját.
- Haza.-feleltem röviden, majd bementem a házba.
- Nem kell segítség, Szívesen átmegyek.. Persze.. Csak.. Ha gondolod.-motyogta zavartan.
- Zayn, nyugi. Miért vagy zavarba?-érdeklődtem.
- Nem vagyok zavarba csak szeretném tudni miért rohantál el.-mondta kissé kétségbe esett hangon.
- A szöszi miatt.-mondtam ki az igazságot.
- De.. Miért? Ismered?-hangja alapján meg volt lepődve.
- Igen Zayn.. Ismerem. Niall a bátyám.-válaszoltam kérdésére remegő hangon, miközben leültem a nappaliban helyet foglaló hatalmas kanapéra.
- Figyu, átmehetek? Jobb lenne ezt személyesen megbeszélni, nem?-kérdezte Zayn.
- De, egyszerűbb lenne, csak..
- Csak?
- Csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni Zayn.
- Hát jó. De ha bármi van hívj, rendben?-hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- Rendben, apuci.-mosolyogtam, majd bontottam a vonalat.
Egy ideig a telefonomon nézegettem a Twitter-t és az Instagram-ot, majd amint ezt a tevékenységet meguntam, felvettem a kabátomat, és elindultam a boltba. Az út mindössze fél órás volt, mivel gyalog mentem. Reméltem, hogy a séta alatt egy pillanatra mindent el tudok majd felejteni egy ideig, ami így is történt.
Több óra vásárlás alatt megvettem a fél boltot, ami élelmiszerből, és egyéb háztartási dolgokból állt. Több szatyorral a kezemben indultam ki a pénztártól az áruház elé, ahol hívtam egy taxit. Miután pár perc múlva az említett jármű megérkezett, csupán tíz perc alatt értem haza. Megköszöntem, majd kifizettem a fuvart, és már indultam is a lakásba a szatyrokkal. Az első utam a konyhába vezetett, ahol összesen 4 szatyrot hagytam a pulton, a többit a földre tettem.
Kipakoltam a szatyrok tartalmát, aminek köszönhetően rendesen tele lett a hűtő. Mielőtt a többi három szatyorral tovább mentem volna, egy almát vettem a kezembe, amit gyorsan megettem. Miután a csutkát eldobtam a kukába, a csengő hangja zavarta meg a csendet.Odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam. Az ajtóban egy idegen nő állt. Vajon ki lehet?!
- Öhm.. Jó napot. Miben segíthetek?!-kérdeztem félénken.
- Ashley Parker Horan -t keresem. Te lennél az?-kérdezte a nő, mire én félve bólintottam.
- Mit szeretne tőlem? Egyáltalán ki maga?-néztem fel a nőre, majd eközben arra lettem figyelmes, hogy ez a nő terhes.
Mindenem remegett. Féltem, hogy mit akar tőlem.
- Bella Parker vagyok. Az édesapád felesége. Ő is, és én is szeretnénk, ha hazajönnél.-jelentette ki Bella.
- Persze. Még mit ne?! Ide küldi a kurváját, mert nem mer a szemembe nézni, igaz?-emeltem fel a hangom, majd pár perc múlva megláttam apát, karjában egy kisfiúval.
A látvány láttán újra könnyek gyűltek a szemembe.
- Apa, hogy tehetted ezt?!-kérdeztem, mikor már apa is előttem állt az ajtóban.
- Na jó.. Akkor most tisztázzuk..1; Nem szólíts Ash -nek! 2; Akkor mégis hogy van?! Itt állsz előttem a feleségeddel és a fiaddal. Szerinted ennek így kéne történnie?-emeltem fel a hangom.
- Ashley.. Kérlek nyugodj meg. Engedj be minket és mindent megbeszélünk.
- Na azt várhatod, hogy ebbe a lakásba betedd a lábadat!-becsaptam az ajtót, majd visszamentem a konyhába. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mióta lehetnek együtt, ha már gyerekük van. Egyáltalán hogy tehette ezt? Komolyan, én szégyellem magam miatta.
Hosszas gondolkozás után rájöttem, hogy végre ki kéne pakolnom a maradék három szatyrot, így elindultam kettővel a fürdőbe, amiben az oda való dolgokat vittem. Mindent a helyére tettem, majd lementem a nappaliba, ahol a kanapén foglaltam helyet, majd a telefonomban Zayn telefonszámát bámultam, majd végül megnyomtam a kijelzőt és felhívtam őt.
- Igen?-szólt bele Zayn a telefonba pár csörgés után.
- Szia Zayn. Nincs kedved átjönni? Unatkozom egyedül.
- De, jövök.-hangja alapján mosolygott.
- Rendben. Várlak.-lediktáltam neki a címet, majd bontottam a vonalat.
Fogalmam se volt, hogy Zayn mennyi idő alatt ér ide, így bekapcsoltam a TV -t. Nem volt benne semmi érdekes, így csak bámultam ki a fejemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése